Erdőbénye · Zemplén · 1832
Egy közel 200 éves emlékmű története, kutatása és megőrzése. A kő 203 ember nevében beszél — de a felirata lassan elnémul.
3D fotogrammetriai modell
Az emlékmű
Az Erdőbénye határában álló Kolera-oszlopot 1832-ben emelték az 1831 nyarán pusztító kolerajárvány áldozatainak emlékére.
A kő nemcsak egy régi időkből származó műemlék: egyszerre helytörténeti forrás és közösségi emlékezeti pont. A Zemplénben sok település őriz kolerás helyneveket és temetőket, de ilyen konkrét, közvetlenül a járvány lezajlása után felállított kőemlék országos viszonylatban is kivételes: felirata pontosan feljegyezte az áldozatok számát és a járvány pusztításának időpontját.
Az oszlopot a Mulató-hegy északkeleti lejtőjének tövében állították fel. Anyaga nagy valószínűséggel a közelben fekvő, mára felhagyott Spitzer-bányából származó riolitos-dácitos vulkáni tufa — az Erdőbényén és Tokaj-Hegyalján jól ismert, széles körben használt ún. fehér kő. Ezt az 1950-es évekig síremlékek, kerítés- és kapuoszlopok, valamint épületelemek előállítására is használták.
Az emlékmű több, külön kifaragott kőelemből áll: talapzatból, alsó posztamensből, párnázatból, feliratos középső törzsrészből és obeliszkkel záródó felső elemből. Az emlékmű tetejét toboz vagy kehely alakú csúcsdísz koronázhatta. A kövek megmunkálásának részletei legalább két kőfaragó mester keze nyomát őrzik.
A Kolera-oszlop helye feltehetően nem véletlen. Bár ma egy külterületi dűlőút mellett áll, ez az útvonal a 19. század első felében rendszeresen használatban lehetett az akkor Alsóbényének nevezett településrész, illetve szőlők, szántók, legelők, erdők és bányák irányába.
Kolera-oszlopok állításának gyakorlata a Felvidékre és az északkelet-magyarországi területekre volt jellemző. Általában dombtetőkön, falvak határában, dűlőutak mentén helyezték el ezeket az emlékműveket: vallási körmenetekhez, engesztelő és gyászliturgiákhoz szolgáltak díszletül, illetve rontás vagy betegségek elleni szakrális védelmező funkciót is betöltöttek.
Az oszlop feliratai
Az emlékmű törzsének felirata archaikus helyesírással maradt fenn. A betűk kialakítása elárul valamit a kőfaragóról is: az N betű és az 1-es szám formája alapján a feliratot valószínűleg egy, a cirill ábécét jobban ismerő — eredetileg talán galíciai származású — kőfaragó-segéd készíthette, akinek munkáját a helyi mester itt-ott kiigazította.
A törzs felirata
A/ COLERA / GYÁSZ EMLÉKÉRE /
MELLY / 1831IK ESZ:BEN / JUL. 6
TÓL 12 K SEP.RIG / E=BÉNYE /
VÁROSSÁBÓL / 203 /
HALANDOKAT / TETT /
ÁLDOZATTYÁVÁ
„A kolera gyász emlékére, mely 1831-ben július 6-tól szeptember 12-ig Erdőbénye várossából 203 halandót tett áldozatává.”
A posztamens felirata — szoftveres rásegítéssel
/N E/T D V E (S)? E/L (M)? /I L E___ E T Ü
T K R A/Á _ V/N/M L Y I K
V A I/L/E (N)? I _ E/L/Z ___ I M (R) ? E
E? _____________R/S E/T/K
E/L K E T ________E/L __
N/K _____________
Á? E/R? ______I? ___ L A
A lábazat feliratának egyik lehetséges feloldása:
„Kedves emlékezetű T(isztelt) Kirá…lyunk(?)”
A megszólítás a kolerajárvány ideje alatt uralkodó I. Ferenc magyar királyra (1768–1835), II. József fiára, Mária Terézia unokájára utalhat. Alatta feltehetőleg az adományozók, támogatók nevei szerepeltek, de a felirat nagyrészt elpusztult: a koncentrált, egybefüggő sérülés szándékos károkozást is jelezhet.
Az emlékmű csúcsrészén egy mára erősen kopott címer található, amely minden bizonnyal az oszlop felállítását kezdeményező családra, patrónusra utalhat: a címerpajzsban egy hármas halmon ágaskodó szarvas látható.
A címer hasonlóságot mutat a közelben birtokos, a korban Abaúj megyében állami tisztségeket betöltő Demeczky család címerével, illetve a helyben és a környéken jelentős birtokokkal rendelkező Vay család jelképével is. Vay Miklós az 1831-es járvány alatt Borsod vármegye koleraügyi királyi biztosa volt, családjának tagjai magukat és vagyonukat nem kímélve segítettek a rászorulóknak. Sajnos a címer a szarvas fejrészén sérült, így a pontos attribúció jelenleg nem lehetséges.
Nyitott kérdés
A kolera áldozatait nagy valószínűséggel nem közvetlenül a Kolerás kő környékén temették el, hiszen a felirat nem sírhelyként, hanem emlékhelyként hivatkozik magára az oszlopra. Az elhunytak egy része vagy egésze valószínűleg a település korabeli felekezeti temetőiben nyugodhatott, de nem zárható ki egy külön, „kolerás” temető vagy elkülönített temetkezési hely kialakítása sem.
Az 1831-es járvány nagyon rövid idő alatt nagy számú áldozatot követelt Erdőbényén: a felirat szerint július 6. és szeptember 12. között 203 fő hunyt el a betegség következtében. Ilyen halálozási hullámnál elképzelhető, hogy a szokásos temetkezési rendet részben felborította a járványhelyzet. A korabeli védekezés egyik alapja az elkülönítés és a fertőzött területek elzárása volt, ezért a temetések is gyorsabbak, egyszerűbbek vagy elkülönítettebbek lehettek.
Sárospatak történeti helyrajzi adatai között szerepel egy „Kolerás temető 1831”, míg Tállyán a már létező felekezeti temetők között alakították ki a Kolera-, vagy Kistemetőt. Ezek az analógiák azt mutatják, hogy Erdőbényén is számolhatunk egy hasonló létesítménnyel.
A jelenlegi állapot
A lassan 200 éve emelt Kolera-oszlop állapota mára erősen leromlott. Az obeliszkes csúcselemen eredetileg címer volt látható, a homloksíkon a felirat ma épphogy kivehető, a kőelemet vaspántok tartják össze. A legalsó posztamensen szereplő felirat majdnem teljességgel erodálódott — az itt olvasható betűk már csak célzott fotós dokumentálással és képfeldolgozással váltak kiolvashatóvá.
Az oszlopról fotogrammetriai eljárással háromdimenziós modell is készült — ez az oldal tetején látható felvétel. A modell egyszerre szolgál kutatási eszközül a felirat kiolvasásához és digitális állapotrögzítésül: rögzíti az emlékmű mai geometriáját arra az esetre is, ha a kő tovább romlana.
A Kolera-oszlop műemléki helyreállítása a Nemzeti Régészeti Intézet égisze alatt futó Erdőbénye Közösségi Régészeti Projekt kutatásainak részét képezi. A program koordinátorai Majerik Vera és Nyíri Borbála.
Miért fontos ma?
A Kolera-oszlop mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy a település története nemcsak oklevelekben, épületekben és régészeti leletekben maradt fenn, hanem a helyiek által állított és megőrzött emlékjelekben is.
Ez az oszlop egy közösségi tragédia emléke. Megőrzése ezért nemcsak műemlékvédelmi feladat, hanem — így lassan 200 év távlatából — közös felelősségünk.
Támogatás
A restaurátori munkát előkészítettük. Erdőbénye önkormányzatának támogatásával adománygyűjtésbe kezdtünk az oszlop helyreállításának finanszírozására.
Kérjük, támogasd a munkánkat, és ha teheted, járulj hozzá Te is az állagmegóvás költségeihez.
Gordiusz udvar a Facebookon →Erdőbénye Közösségi Kapocs
11600006-00000001-99449840
Közlemény: „Kolera-oszlop adomány”
Köszönjük, hogy segítesz megőrizni.